Dr. Monszpart László nekrológ

Dr. Monszpart László

(1925-2020)

Életének 96. évében elhunyt Dr. Monszpart László ny. sebészfőorvos -- a lovak, ezen belül a kisbéri-félvér fajta szerelmese.

Kiskunhalason született 1925. április 8.-án. Már kora gyerekkorától rajongott a lovakért. Kis egyfogatú kocsival vagy lóháton járt iskolába is, amikor csak tehette. Sebészfőorvos apja után ő is az orvosi pályát, ezen belül a sebészetet választotta. 1960. november 1.-től 1990 áprilisában történt nyugdíjba vonulásáig a zirci Erzsébet kórház igazgató főorvosa volt, számos komplikált traumatológiai műtét elvégzése fűződik a nevéhez. Munkatársai körében általános tisztelet övezte, amit az is hűen bizányít, hogy Zirc város díszpolgárának választották.

Orvosi munkája mellett életének két meghatározó eleme a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás és a lovasfelszerelések gyűjtése volt. Kocsigyűjteményének – melynek egy része ma a keszthelyi kastélymúzeumban látható – megtekintésére messze földről ellátogattak hozzá a lovasemberek, s ezáltal széles körű ismeretséget szerzett lakóhelyén túl. Még messze túl a nyolcvanon is naponta rendszeresen lovagolt. Fiatalabb korában lóháton bebarangolta az egész Bakonyt és környékét.  Szoros barátságban állt Egyesületünk alapító elnökével, Visnyei Ferenccel, aki valamikor a kerteskői ménes vezetője is volt. Így röviddel az Egyesület megalakulása után csatlakozott a kisbéri-félvért tenyésztőkhöz. Egy-két magasfélvér kancát tartott, melyeket kisbéri ménnel fedeztetett. Opál és Pisze nevű kancáinak leszármazottai ma is megtaláhatók a méneskönyvünkben. Rendszeresen látogatta Egyesületünk rendezvényeit, gyakran külföldi vendégeket is magával hozva, és "tiszteletbeli nagykövete" volt a kisbéri-félvér fajtának. Azért, hogy ne kelljen távol lennie szeretett lovaitól, még aktív dolgozó korában sem költözött be a városba, hanem a Sikátor település melletti Vecsenypusztán élt. Kívülről szerény kinézésű háza – így védekezett az esetleges betörések ellen – belül csodálatos lovas múzeum volt, melyben a barátokat, a lovasembereket mindig nagyon szívesen fogadta. Vidám, anekdotázó természete is nagyban hozzájárult, hogy agglegény létére sohasem nélkülözte a társaságot, haláláig ápolta a kapcsolatokat.

Szép, hosszú, tartalmas életet élt, csendben, békésen távozott. Emlékét megőrizzük.

2021.01.05.

Belépés

Aki regisztrál a honlapon, az elsők között fog értesülni az egyesülettel kapcsolatos hírekről.

Látogatók

Oldalainkat 105 vendég és 0 tag böngészi