Mire jó a kisbéri-félvér?

A lovasok között időről időre heves viták lángolnak fel arról, hogy mire jók a magyar lófajták. Egy minapi vitában két érdekes gondolat hangzott el egymás után: az egyik, hogy a magyar fajták nem jók semmire és nem kellenek a kutyának se, a másik pedig az, hogy minek tenyésztünk mi lovat az osztrák és német hobbilovasok részére. Magyarra fordítva: az is baj, ha van rajtunk sapka, meg az is, ha nincs.

A hagyományos fajták tenyésztése az utóbbi 60 évben folyamatos mélyrepülés volt, valójában országos szinten állandó kontraszelekciót alkalmaztunk. A jó lovakat vagy eladtuk külföldre, vagy halálukig sportoltattuk, vagy más fajtában – leginkább sportlóban -- tenyésztettük tovább, a maradékból pedig a mai napig néhány lelkes tenyésztő próbálja életben tartani a fajtákat. Eközben a sportló-tenyésztők látványosan lenéznek és oktatnak bennünket, ami óhatatlanul is okoz némi kisebbségi érzést még a leginkább elhivatott tenyésztőkben és lóhasználókban is. Most van itt a pillanat, hogy ezen változtatni lehet. Az eddigi folyamatos kínálati piac helyett 2020. év folyamán kialakult egy erős keresleti piac, most az a legnagyobb gond, hogy hogyan érjük utol magunkat létszámban.

Azzal nem lehet vitatkozni, hogy a sportló-fajták teljesítménye – a ráfordított anyagi erő, a megfelelő kipróbálás és szelekció, valamint a kötetlen párosítási lehetőségek miatt -- viharsebesen húzott el a hagyományos fajták feje fölött, ezeket utolérni hatalmas, ha nem megoldhatatlan feladat.

A fajtáink helyét mégis meg kell találni a világban, a sport világában is.

Mindenféle tevékenység alapja a kereslet. Be kell látni, hogy a lótenyésztést is, mint minden egyéb állat tenyésztését, az viszi előre, ha a terméket el lehet adni. Meg kell találni azt a piacot, ahol a lovainkat értékesíteni lehet, és a piac elvárásai szerint kell alakítani a tenyészcélt, amit szem előtt tartva már tudjuk, hogy milyen tenyészállatokkal és milyen módszerekkel dolgozzunk. Ez korábban is így volt: híres nagy méneseink, világhírű fajtáink a katonaság és a mezőgazdaság ellátására alakultak ki, és ezen feladatoknak kiválóan eleget is tettek.

Mint tudjuk, a lóhasználat a II. világháború óta hatalmasat változott. A katonaság és a mezőgazdaság helyett a lovassport lett a fő lóhasználó. A magyar lovasélet főszereplői a 70-es évekig a nyereg alatti sportokban angol telivér, kisbéri-félvér, mezőhegyesi félvér és egyéb -- köztenyésztett -- lovak voltak, a fogathajtásban pedig kiváló hajtóikkal nemzetközi szinten is verhetetlenek voltak a lipicaiak. A 70-es évektől azonban egyre gyorsabban fejlődtek a specializált nyugati sportló-fajták, és a vasfüggöny mögött elbújva, jóval kevesebb lehetőséggel és pénzzel gazdálkodva a magyar lovak úgy maradtak le a sportló-fajták mögött, hogy szinte alkalmuk se volt versenyre kelni velük.

A magyar lovasélet akkori vezetése próbálta felszínen tartani a magyar lovassportokat és a lótenyésztést. A tenyészállat-importok sokat segíthettek volna a minőség javításában, ha nem hígult volna fel a behozott állomány, és nem követi kapkodás az első sikereket. Ramzes Junior, Aldato, Fokos vagy Toborzó ivadékai áttörést hoztak a díjugrató és a military-sportban, de sajnos ez nem mondható el a további importokról -- az említett mének vérvonala pedig szinte teljesen eltűnt. Közben 1989-ben megalakultak a fajtatenyésztő egyesületek, a termelőszövetkezeti ménesek megszűntek, így az újjáalakuló fajták állománya máris szétszóródott A legjobb kancákat nem a saját fajtájukon belül, hanem generációkon át a magyar sportló fajtában tenyésztették. A kisbéri-félvér fajta legjobb kancacsaládjai (pl. Őzike, Pillangó) így vesztek el a fajta tenyésztése számára.

Jelen pillanatban, 70-80 évvel az előző után, a lóhasználat újabb irányváltásának vagyunk a tanúi. Miközben a profi lovassportokban korábban elképzelhetetlen teljesítmények születnek, egyre nagyobb az a réteg, aki a lótartásban kultúrált időtöltést keres, de nem akar magas szinten sportolni. A mai amatőr lovas komoly pénzt áldoz a kedvtelésére, igyekszik jó helyen tartani a lovát, edzőt fizet, és sokan különböző szakágak versenyein is elindulnak. A hobby- és amatőr lovasok nélkül nem lennének többszáz startos versenyek díjugratásban, és nem lenne szükség amatőr kategóriára militaryban vagy „C” kategóriára a fogathajtásban. A lovasélet szereplőit (versenyrendezők, bértartó istállók, kovácsok, lovas állatorvosok, lovasboltok) legnagyobb részben a hobby- és amatőr lovasok tartják fenn. A díjugratásban 1,30-ig, militaryban 2 csillagig, díjlovaglásban M kategóriáig versenyző, és nagyobb szintre nem is törekvő lovas amatőr lovasnak tekinthető.

Az igényes hobby- és amatőr lovasokat tudnák kiszolgálni a magyar fajtájú lovak – akár Magyarországon, akár külföldön. Ehhez többek között a következők szükségesek:

  • Megfelelő felnevelés
  • Jó kiképzés
  • Kipróbálás
  • Kipróbálás alapú szelekció és párosítás
  • Jó marketing
  • A tulajdonosok, tenyésztők képzettségi és igényességi szintjének növelése

Kisebb pályákra, kezdő és fiatal versenyzőknek felesleges nagypályás, de nagy méretű és nehezen kezelhető lovat venni, ehelyett tökéletesen megfelel egy jól képzett kisbéri-félvér vagy furioso. Ha a fiatal sportoló elkötelezett marad a lovaglás mellett és nagyobb pályákon szeretne versenyezni, kaphat speciális sportlovat. Egy-egy hagyományos fajtájú ló jó kezekben sok gyerekkel megszerettetheti a lovaglást.

Ne keseredjünk el, ha okoskodókkal, lenézőkkel akadunk össze, hanem keményen dolgozzunk azon, hogy a lovaink a versenypályákon egyre jobbak legyenek, de közben ne veszítsék el jó tulajdonságaikat: a szervezeti szilárdságot, a barátságos természetet és a könnyű kezelhetőséget.

Belépés

Aki regisztrál a honlapon, az elsők között fog értesülni az egyesülettel kapcsolatos hírekről.

Kereső

Látogatók

Oldalainkat 134 vendég és 0 tag böngészi